„Már zárom le az évet!”
Egyik kollégám ismétlődő mondata volt ez szinte minden november elseje után zajló munkamegbeszélésen. Igen? Már zárod le az évet? Mert utána mi lesz?
Semmi. Semmi extra. Karácsonyi buli, jönnek az ünnepek, aztán visszajövünk és folytatódik minden.
Gyakran megesik, hogy mesterséges határvonalakig futunk. Megszoktuk, hogy ott a vonal, megnyugtató, hogy odaértünk, aztán meg mehetünk tovább. A következő vonalig.
De ki húzza oda ezeket a vonalakat? És minek?
Az év vége, egy-egy KPI, a nyári leállás, a szabadság előtti nap, a péntek szokott ilyen vonal lenni.
De miért pont ezek? Miért pont odáig futunk, hogy megállhassunk? Miért pörgetjük fel magunkat még gyorsan a vonal előtt mielőtt odaérnénk? És miért hajtjuk magunkat még a vonal előtt olyan teljesítményekre, amire nincs is feltétlenül szükség, vagy legalábbis nem feltétlenül most?
Úgy tűnhet, hogy nem szeretem ezeket a megállókat. Pedig nagyon is azt gondolom, hogy megállni jó. Megpihenni is jó. Szétnézni jó. Számot vetni is jó. És jó ezt a saját tempómban tenni. Akkor, amikor nekem értelme van, amikor nekem lezárult valami, amikor úgy látom, elérkeztem valahová. Amikor érzem magamban a mozgolódást, hogy valami újat kezdenék. Az elkezdéshez pedig érdemes le is zárni és amennyire lehet előre is nézni, néhány lépést megtervezni.
Hol legyen akkor a megálló?
Új év, új kezdet – szokták mondani. De nem késő ez egy kicsit? Egy évet várni, hogy körülnézzek, hogy számot vessek, hogy elinduljak, hogy másfelé menjek, hogy máshogyan menjek, hogy másokkal menjek?
Hol legyen akkor a megálló?
Bárhol lehet, ahol lehet látni valamit. Visszatekintve, előre nézve, befelé figyelve.
Bárhová lerakhatunk egy padot, ahol megállhatunk.
És mi végre? Mi végre álljunk meg? Mire ad ez lehetőséget?
Lehetőséget adhat ünnepelni. Hálásnak lenni. Tanulni a hibákból. Magammal vinni. Elengedni. Elfogadni. Letenni. Vissza se nézni. Megnézni, hogy merre és hogyan lehet tovább menni. Energiát nyerni. Pihenni. Feltöltődni. Megtudni, hogy most hol vagyok? Hogy hogy vagyok? Hogy vagyok ezzel, hogy most itt vagyok?