Akik jól ismernek, tudják rólam, hogy igazán szeretek játszani. Egyik kedvelt elfoglaltságom (a legózáson túl) a társasjátékozás. Nagyon szeretem a játékokban megismerhető új világokat, a kísérletezést, az építkezést, a jókedvet, mókát és a sok új tapasztalatot.
Természetesen nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a társasjátékozásból – felnőttként is – sokat tanulhatunk. Hogy csak néhány példát említsek, egyik coach alanyom például rendszeresen a sakkjátszmáival veti össze a hétköznapi döntéseit, míg egy másik résztvevő a kosárlabdajátéka és munkája között vont analógián keresztül értette meg mélyebben saját munkahelyi viselkedését. Fontos azonban, hogy az élet más területeire is átvihető tapasztalatokat nem önmagában a társasjátékból tanuljuk, hanem a társasjátékozásból: abból, ahogyan aktívan részt veszünk benne, megfigyeljük saját viselkedésünket, társaink/ellenfeleink lépéseit, és tudatosítjuk magunkban a következtetéseinket. Így lesz az élményből tapasztalat.
Még a téli szünetben egy kedves barátunktól kaptuk ajándékba a Magyar Népmesék társasjátékot. Kicsit nehezen kezdtünk neki a szabályok megismerésének, soknak is tűnt egyszerre, de egyértelműen megérte a figyelmet, mert azóta számtalanszor játszottunk már a kalandos küldetések mentén. De most nem is a játékélményt szeretném átadni, hanem azokat a tanulságokat, amiket játék közben megfogalmaztam magamnak, és úgy érzem, nem csak ebben a kontextusban, hanem a munkás-életes hétköznapokban is hasznosak.
1. Ha nem használod a kifejezett erősségeidet, nehéz utad lesz és le is maradsz
Ebben a játékban minden karakternek van valamilyen speciális képessége, erőssége, ami másoknak nem feltétlenül van meg. Nagyon fontos, hogy ezt ismerjük már a játék elején és a stratégiánkat úgy alakítsuk, hogy azokat az előnyöket ki tudjuk használni, melyeket erősségeink lehetővé tesznek. Az Okos Lány például „jó tanácsokban” erős, sokkal kedvezőbb a jó tanács / pogácsa árfolyama, mint másoknak, ezért érdemes figyelnie erre, hogy a két fizetőeszközt hogyan helyettesíti egymással.
2. Jó, ha van célod, de az önmagában nem elég
A játékban az nyer, aki elsőként bejut a várba. Mondhatjuk, hogy mindenkinek ez a végső célja. De ezen felül mindenki húz egy küldetés kártyát is, amit teljesíteni kell a várba érkezés előtt. Mondhatjuk, hogy ez is célja a játékosoknak. Ezek a célok természetesen meghatározzák, hogy merrefelé tartunk, de mivel végtelen a szabadságunk, hogy a pályán milyen irányba, és mekkora léptekkel haladunk, nagyon fontos, hogy legyen stratégiánk is arra vonatkozóan, hogy milyen útvonalon, milyen mérföldkövekkel, milyen erőforrásokra építve (pl. melyik erősségünk használatával) tervezzük megközelíteni a célt. Ezek persze mind csak tervek, és lehet, hogy a szerencse nem szegődik mellénk az úton, ilyenkor sokat számít, ha gyorsan és rugalmasan tudunk váltani: más útvonalat választva vagy felhasználva egy spontán adódó lehetőséget.
3. Nem mindenkinek ugyanaz a célja, nem mindenkinek ugyanaz a „jó”
Ahogy említettem, a végcélon kívül mindenkinek van egy saját küldetése is. A küldetések teljesítéséhez pedig nem mindenkinek megfelelő ugyanaz az irány, nem mindenkinek ugyanaz a jó útvonal, nem mindenkinek ugyanaz a hasznos varázstárgy, nem mindenkinek ugyanaz a hasznos lépés. Fából Faragott Pétert például „nem lehet elveszejteni”, ezért neki jó ötlet minden útjába kerülő szerzettel megküzdeni, míg más karaktereknek ez sokkal veszélyesebb és kockázatosabb próbatétel lenne. Így, bár elleshetünk a másiktól egy-egy húzást, és átgondolhatjuk annak hasznosságát saját magunkra nézve, de copypaste-tel biztosan nem fogjuk tudni felhasználni az ő lépéseit.
4. Ne legyen túl nehéz a tarisznyád!
A játékban minden résztvevő vihet magával egy „tarisznyát” az útra, amiben mindenféle hasznos holmit tárolhat, amivel nekiindul az útnak, vagy amit az út során összeszed. Fontos azonban, hogy csak öt dolog fér el a tarisznyában. Ezért nem érdemes az elején túlságosan teletölteni, hogy maradjon hely az útközben jött drágaságoknak is. Ha pedig már sok minden van benne, érdemes elkezdeni bátran használni őket, vagy ha a célunkhoz jobban illeszkedő dologra lelünk, akkor elengedni valamit. Mindenesetre megjegyzendő gondolat, hogy a túl nehéz tarisznya nem segíti a haladást, hiszen a döntéseket is lassítaná.
5. Nem jó, ha felkészületlenül ér egy lehetőség
Ahogyan említettem, a játék végcélja, hogy elsőként a várba jussunk. A várba való belépés azonban nem egyszerű, a kapuban le kell győznünk a sárkányt. Ha úgy érkezünk a kapuhoz, hogy nincs elég erőforrásunk ehhez, akkor lényegében feleslegesen jöttünk, mert nem vagyunk felkészülve a kihívásra. Ez akkor fordulhat elő, ha csak úgy sietve végig rohantunk a pályán és elszaladtunk a lehetőségek mellett, melyekből erősödhetnénk, ahol szövetségest vagy bölcsességet gyűjthetnénk. Hiába van hát hamar lehetőségünk legyőzni a sárkányt, ha ez a lehetőség felkészületlenül ér minket, nem tudunk vele élni.
Azt hiszem, tudnám még sorolni a Magyar Népmesék játékélményéből adódó ehhez hasonló felismeréseimet, de egyszerre talán ennyi is elég. És természetesen nem ez az egyetlen társas, amiből ilyen általánosítható, máshol is használható tapasztalatokat nyerhetünk. Azt gondolom, a jófajták mind ilyenek, legyen szó például a Mars terraformálásáról, a civilizációk felépítéséről vagy a környező természet madarakkal történő benépesítéséről.
Annyit biztosan megtanulhatunk belőlük, hogy mi a különbség stratégia és taktika között, hogy milyen helyzetben érdemes versengeni és mikor kifizetődőbb együttműködni, vagy hogy honnan vehetjük észre a fordulópontot, amikor már nem gyűjtögetni érdemes az erőforrásokat, hanem akciókban felhasználni őket. Csak rajtunk és tudatosságunkon múlik, hogy mikor lesz az élményből más kontextusban is használható tapasztalat (is), mert persze az utóbbi jelenléte vagy hiánya semmit sem von le a móka önmagában való értékéből.
Játékra fel! 🙂
